Sesfontein

Sesfontein

A koikoik népe Dél-Afrikában őshonos, hagyományos nomád pásztorkodást folytatott. Régebbi és ismertebb elnevezésük a hottentották volt, ezt a gyarmatosító hollandoktól kapták, mivel beszédjüket érthetetlennek és szokatlannak találták, a nyelvükben levő csettintő hangok miatt. Ez a megnevezés ma már sértőnek számít. Gyakran a hagyományosan vadászó-gyűjtögető szan népekkel együtt csoportosítják őket, a két nép elfogadott megnevezése a koiszan népek. A „koikoi” megnevezés valójában egy megszólítás (a koi szó jelentése ember, a koikoi alakot emberi lény-ként lehetne lefordítani), nem pedig népnév, de a szakirodalomban etnikai kifejezésként használják Dél-Afrika koe nyelvű népeire, különösen a pásztorkodó csoportokra, mint például a grikva, gona, nama, koemana és damara törzsek. A koikoik feltehetően 100-200 ezer évvel ezelőtt váltak el a többi Dél-Afrikai népcsoporttól. A 17. században nagy nguni szarvasmarha csordákat tartottak fenn Fokföldön. A koikoi nyelv rokonságban áll a Kalahári-sivatagban élő szanok nyelveivel, például a khwe és a tshwa népek nyelvjárásaival, így alkotva a koe nyelvcsoportot. Törzseik közül ma a legnagyobb csoport a Botswanában, Namíbiában, és a Dél-Afrikai köztársaságban élő namák (számos klánnal),…